Paranoia - A páciensek 1. rész

Első páciens: Eva

Volt egyszer egy nő Eva, aki mindenhol veszélyt látott. Minden mozdulatát állandó félelem és paranoiás gondolatok kísérték. Az utcán sétálva folyamatosan figyelte a mögötte haladókat, az utcán áthaladó autókat, a parkolókban álló autókat. Az otthonában pedig még jobban megijedt, minden zajra, hangra éberen reagált. A nő szinte már bezárkózott a saját lakásába, folyamatosan ellenőrizte az ajtókat, az ablakokat, a zárakat. Minden alkalommal, amikor kimozdult az otthonából, úgy érezte, hogy a világ összeesküdött ellene. Az embereknek is csak rossz szándékot tulajdonított, a boltban szinte sosem közeledett másokhoz, az utcán pedig kerülte a beszélgetéseket. Az iskolában is nehéz volt a nőnek, mert minden diákot gyanakodva figyelt, folyamatosan azt kérdezte magától, hogy ki lehet a következő, aki ellene fordul. Az iskolában végül elkerülte a többieket, mert úgy érezte, hogy mindenki ellene van. A nő kezdett eltávolodni barátaitól, családjától, mert nem tudott igazán bízni bennük. Folyamatosan aggódott, hogy valami baj történhet velük, és hogy ez majd rá is kihat. Azt gondolta, hogy a barátai, a családtagjai is csak álcázottan járnak körülötte, és hogy bármit megtehetnek ellene. Az élet így folyt tovább a nő számára, egyre jobban bezárkózva, egyre jobban magányosodva, egyre jobban szenvedve. Nem volt senki, aki segíthetett volna rajta, mert ő maga sem tudta, hogyan lehet ebből a paranoiás állapotból kikecmeregni. Azonban egy nap egy régi barátja meglátogatta, és arra bíztatta a nőt, hogy forduljon szakemberhez. Azt mondta neki, hogy a paranoiás gondolkodás olyan betegség, amelyet kezelni lehet, és hogy visszanyerheti az életét, ha segítséget kér. A nő végül elment egy szakemberhez, és lassan, de biztosan megkezdődött a gyógyulási folyamat. Az élet kezdett ismét szép lenni, az emberek ismét jó szándékúak lettek, és a nő végre megtanulta, hogy az élet nem csak veszélyekkel van tele.

Második páciens: Tom

Tom paranoiás volt mindig is, mindentől félve élt. Még azelőtt is, hogy autóbalesetet szenvedett volna, rettegett az utazástól, az autóktól is. Egy napon Tom autóval utazott a városban, amikor egy másik autó áttért a sávjába, és frontálisan nekiütközött. Az autóbalesetben Tom elvesztette az egyik lábát, és azonnal kórházba szállították. Az orvosok megpróbálták őt megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, de Tom csak a legrosszabbra gondolt. Aztán azon gondolkozott egyfolytában, hogy mi lesz az életével a sérülés után. Félt, hogy sosem lesz képes normálisan járni, és hogy nem tud majd dolgozni. Tom előjött ismét a paranoia és azt gondolta, hogy az orvosok és az ápolók nem jól kezelik és, hogy bármikor megölhetik. Az egyetlen dolog, ami segített Tomnak, az-az volt, hogy találkozott egy fiatal nővel a rehabilitációs klinikán. Az első pillanattól fogva vonzódtak egymáshoz, és hamarosan egymásba szerettek. A nő támogatta Tomot és biztatta őt, hogy bármi lehetséges az életben, ha hajlandó küzdeni érte. Lassan, de biztosan Tom elkezdett javulni, és visszanyerte a bizalmát az emberek felé. Az új barátnője mellett sikerült legyőznie a paranoiáját, és megtanulta élvezni az életet az új helyzetében. Az autóbaleset sokat változtatott Tom életén, de végül megtanulta, hogy a szerelem és a bizalom az, ami segít átvészelni az élet legnehezebb pillanatait. 

Harmadik páciens: Harvey

Harvey mindig is paranoiás volt, már gyermekkorában is mindig a legrosszabbra gondolt. A felnőttkorára pedig egyre rosszabb lett a helyzet, mindennel kapcsolatban rosszat feltételezett, és nem bízott senkiben sem. Körülötte mindenki próbálta valahogy meggyógyítani, de semmi sem segített. Az orvosok és a pszichológusok is megpróbálták meggyógyítani Harvey-t, de az új kezelések és gyógyszerek sem segítettek. Harvey azonban nem hitt bennük, és továbbra is azt gondolta, hogy az emberek azért vannak vele, hogy valami rosszat tegyenek vele. Egy napon Harvey besétált a helyi kocsmába, és megismerkedett egy fiatal nővel, aki éppen barátokkal ült. A nő nagyon kedves volt hozzá, és Harvey úgy érezte, hogy végre talált valakit, akiben megbízhat. Azonban Harvey-nek mindig is az volt a problémája, hogy nehéz volt megbízni az emberekben, és a nőről is hamarosan úgy gondolta, hogy csak ki akarja használni őt valamire. Harvey paranoiája újra felszínre tört, és azt hitte, hogy őt is át akarják verni, és hogy inkább elmenekül a kocsmából. A nő megpróbálta meggyőzni Harvey-t, hogy nincs semmi baj, és hogy csak barátként akarja támogatni, de Harvey csak még inkább bedühödött. Az összes múltbéli félelmét és paranoiaját összesűrítette, és mindenkit megakart támadni, aki a közelébe került. Az emberek azonban nem voltak hajlandóak megérteni Harvey-t, és nem tudták megszüntetni a paranoiáját. Végül Harvey összeomlott, és elvonult a világtól, mindenki elől elbújva. Így múltak az évek, Harvey magányban élte életét, és sosem sikerült megszüntetnie a paranoiáját. Azonban a nő, aki megpróbálta segíteni őt, sosem felejtette el Harvey-t, és továbbra is bízott abban, hogy egy nap talán meggyógyul.