Napfény

Török Alex | Napfény

A Nap aranyló sugara kúszik fel a tájon,
Mint reménynek fénye ébredő virágon.
A szél susogása hordja szerte a vidéket,
Hol az élet dallama szárnyal magasan, égig érhet.

Az emberek szívekben izzó tűz lobog,
Hatalmas álmok és vágyak csillanó hajnala dobog.
Mint a tenger zúgása, úgy zendül a lélek mélyén,
Petőfi szava szárnyal, mint vadludak égi ösvényén.

Hát hozzuk össze kezünket, mint a tavasz reggelén,
És énekeljünk együtt, mint folyók összefonódó mélyén.
Mert Petőfi lelkében él a magyar nép álma,
És versében zeng a szabadság, mint a végtelen ég alatt fenn.