EPIHOOT

EPIHOOT verses kötet

Török Alex | Fájdalom

A fájdalom súlyos terhet hordoz,

Szívünkben mély sebet okoz.

Hervasztó érzés, mely bennünket ér,

Szelíd álmokat gyakran cserél.

Lelkem sötét árnyai kísérnek,

S' a bánatom könnyek folyamára ér el.

De ha hittel, erővel szembeszállunk,

Új reményt és fényt is magunkba zárunk.

Nem tudom, mit is jelent ez az érzés,

Fájdalom vagy bú, nem ez itt a kérdés.

Képes vagy-e szembesszállni saját magaddal,

Vagy kimondani azt az érzést, mi felkavar.

Fájdalom mint kínzó éji álom,

Szívem mélyén szunnyad, átkozott világom.

Lelkem sebeit széjjelszaggatja,

Búsan zokogva, csendben siratja.

Török Alex | Egy fiú

Egy fiú a suliban, hajt, mint a gép,

Mindig mindent megtesz, ez tiszta kép.

Szorgalmasan tanul, mindent megjegyez,

És ha kell, akkor még többet is megtesz.

De nemcsak a könyvek világában tündököl,

Sportban, művészetben is magasra tör.

Fut a pályán, fest a vásznon, zongorán játszik,

S' még a gitárban is előre tör.

De szívét mégsem köti csak a hírnév s a dicsőség,

Szeretetteljes barát, családja büszkeség.

Ha kell, megáll melletted, ha sírsz, vigasztal,

Egy igazi férfi, akinek lelkében nincs fal.

Szóval ez a fiú nem csak a papírokon,

Egy igazi kincs, akit mindig csak a feje visz.

Mert az őszinte szív, s a jó szándék sokszor többet ér,

Mint bármilyen tudás vagy vagyon.

Török Alex | Művészet

Egy fiú, hangszerén szól a titkos dallam,

Hegedűjén játszik, s" látszik a por rajta.

Zongorája alatt felszáll a vágyak álma,

Gitárján a múlt érintése zenél, beszél.

Ujjai suhanva érintik a húrokat,

Dallamok varázslata, szövik az álmokat.

Művészi lélekkel alkot, mint egy festő,

Zenéje örök, s' az pörög.

Török Alex | Megteszem, ha

Megteszem, ha a nap sugarai simogatnak,

S a virágok illata betölti a reggelt.

Megteszem, ha a szél a vállamat simogatja,

S a madarak dalolva kísérnek.

Megteszem, ha az eső tisztára mossa az utcát,

S a csend szárnyán száll egy-egy sóhaj.

Megteszem, ha az éjszaka csillagai ragyognak,

S a hold fénye vezet az éj sötétjében.

Megteszem, ha a barát szótlanul kérdésre válaszol,

S a család melegében megtalálom az otthont.

Megteszem, ha az álom szárnyán repülök,

S a remény hajnalán új útra térek.

Török Alex | Szeretnék világot látni

Szeretnék világot látni, ahol a nap sugarai

Simogatják az arany homokot a sivatagban.

Ahol a tenger hullámai ölelik a partot,

S a szél halkan súgja a végtelen történetet.

Szeretnék világot látni, ahol a hegyek csúcsain

A hófehér hótakaró csendesen pihen.

Ahol a folyók zöldellő völgyeket ölelnek,

S a fák susogó lombja dallamot sző az égig.

Szeretnék világot látni, ahol az emberek mosolya

Fényt visz a sötétbe, és örömet a szívekbe.

Ahol az ölelés melegít, mint a nap sugarai,

S a szeretet hídja összeköt, bármily távol is vagyunk.

Szeretnék világot látni, ahol a kultúrák kavalkádja

Színes mint a szivárvány, és gazdag mint az élet.

Ahol a nyelvek dallama egymásra talál,

S a sokszínűség ereje erősebb, mint bármely vihar.

Szeretnék világot látni, ahol a béke és az egyetértés

Virágzik, mint a tavaszi mezőn a virágok.

Ahol az álmokat nem fojtja el a félelem,

S a remény fénye mindig vezet az úton.

Szeretnék világot látni, ahol az emberiség

Egy nagy családdá válik, összetartozóként.

Ahol az elfogadás és a tisztelet mindenkit megérint,

S a szeretet hídján át járhatunk egymás szíve felé.

Török Alex | Ember!

Ember! Te tétova lélek,

Kinek feledésbe merült az élet.

Várod a jót a semmire, mert átkozott a léted.

Minek a jó, ha meg nem becsülöd,

A halált, mert ő a kaszás,

Ki véget vet életednek-e világban,

S' tétova árnyakkal kerget egy másik világban.

Ember! Ne bolyongj tovább-e földön,

Sújtsd le a kétségeket, öleld át a jövőt.

Hisz minden pillanat értéket hordoz,

S' fényes jövőt jósol.

A kaszás árnyékát űzd el magadtól,

Ne engedd közel újból.

Fényes jövő vár, s nem csak fantázia,

Álmod legyen valóságod te bús haramia.