Az Igazi Szerelem | Szerelmünk lezárása

Első fejezet | Kritikus

Miért olyan fontos a neve, ha valódi, egyedülálló szerelmet érzel iránta? Az a fajta szerelem, ami egyszer lehet csak az életedben. Nos, én átéltem ezt az érzést. Szerelmes voltam abba a lányba, de még annak ellenére sem tudtam túllépni rajta, hogy más fiúval volt együtt. Fájdalmas volt beismernem az igazságot, de az élet közbeszólt. Úgy tűnt, mintha az élet maga úgy ítélte volna meg, hogy nem szenvedtem eleget a lány iránt érzett, viszonzatlan szerelméért. Egy éjszaka hirtelen rosszul lettem. Senki sem tudta, mi okozza ezt, így szüleim úgy döntöttek, hogy el visznek engem orvoshoz. Ekkor megkezdődött a kivizsgálás, és egy teljes hétig tartott, amíg kiderült, hogy súlyos betegség alakul ki nálam. Sajnálatos módon, a szerelem, amit vártam, nem talált meg, de úgy tűnik, más területen szólítottak el engem. Vártam és vártam, de az esélyeim a betegség ellen nem voltak jók, sőt, borzasztóan rosszak voltak. Nem adtak sok időt nekem. Ahogy megkezdődtek a kezelések, egyre inkább éreztem, hogy mielőtt minden véget ér, el kellene mondani mindent a lánynak. Azonban nem voltam rá képes, így hagytam. Ám egy nap jó hírt kaptam, hogy az esélyeim javulnak, és végre fellélegezhetek egy kicsit könnyebben.

Eltelt több mint egy év és meggyógyultam. Az iskolát még kerülnöm kellett több okból is, de magántanuló lettem.

Második fejezet | Azok a titkos utalások

Elteltek az évek, és már jóval a 10. osztályt jártam, amikor újra találkoztam azzal a bizonyos lánnyal. Az iskolában találkoztunk, mivel nyílt nap volt. Ő továbbra is elragadó szépség volt, mosolya pedig sugárzott, akár a napfény. Újra éreztem, hogy valamit tennem kellene, legalább annyit, hogy megtudjam, van-e már valaki az életében. De ismét tétováztam, egyszerűen féltem elmondani az érzéseimet. Utána pedig csak ritkán találkoztunk. Rendszeresen követtem őt a közösségi média oldalakon, és figyeltem minden posztját, bárhova is tett ki valamit. Barátaim mind azt mondták, hogy felesleges, hagyjam, mert úgysem lenne esélyem. Bár fájdalmas volt hallani ezt, de sajnos igazuk volt. Nem tudtam mit tenni, így engedtem a tanácsaiknak és próbáltam elfelejteni.

Ahogy teltek a napok, egyre közelebb kerültem egy ünnepnaphoz, bár talán nem is nevezhető ünnepségnek. Egyik haverommal mentünk el rá, és bevallom, nem kevés alkoholt fogyasztottunk. Aznap este megismerkedtem egy másik lánnyal is, aki szép és vonzó volt. Kiderült, hogy ugyanabba az iskolába járunk. Nem tudom, hogy hogyan kerültem eddig el, de most találkoztam vele. Barátkozni kezdtünk, és még aznap este bevallottam neki, hogy vonzódom hozzá, és meghívtam egy randira, ha így lehet nevezni. Ő igent mondott, és boldog voltam.

Azonban nem gondoltam volna, hogy egy ilyen éjszakán bekövetkezhet az, amitől a legjobban féltem. Mindkét lány ott volt az ünnepségen, és találkoztam is velük. Furcsa volt, nagyon furcsa. Nem tudtam, mit tegyek vagy mit ne tegyek. Nem tudtam uralkodni magamon, mivel az alkohol már teljesen elfogott. Az éjszaka folyamán odamentem a régi szerelmemhez, hogy beszélgessünk. Az ital okozta, hogy olyan dolgokat is kimondtam, amiket nem akartam. Be is vallottam, hogy egykoron szerelmes voltam belé. A reakciója meglepő volt. Megöleltük egymást, és búcsúztunk.

Harmadik fejezet: A lány, akit megismertem azon a napon / 21

A régebbi szerelmem kikerült a látókörömből. Csoda, hogy eddig ennyi mindent megosztottam veletek. Az ünnepségen megismert lánnyal voltam elfoglalva. Elragadó volt, nem is tudom mi fogott meg benne igazán. Maga a személyisége, a kisugárzása, de főképp a természete. Elkezdtünk beszélgetni a mindennapokban, már az iskolában is. Órák közben, szünetekben. És egyre jobban azt éreztem, hogy ő való nekem. Nem is tudom miért, volt valami megmagyarázhatatlan dolog volt benne, amiről nem tudtam, hogy mi az. Egyre jobban megismertük egymást és én tényleg bizakodva álltam az egészhez. De ez nem így történt. Szerelmet vallottam neki, de ő azt mondta, hogy maradjunk barátok. Nem tudom, hogy fel tudjátok e fogni ezt az érzést, amikor visszautasítanak. Az az érzés nagyon roncsolni tudja az emberi elmét. Volt egy idő, amég nem nagyon kerestem utánna a társaságát, de rájöttem, hogy ez nem helyes és attól, hogy volt egy ijen köztünk, egy ilyen malőr, attól nem szabad rosszba lennünk. Azóta nagyon jó barátok vagyunk és még mindig remélem, hogy ha nem lesz semmi a nagy szerelemből, akkor egyszer egymásra találunk. Minden reggel, amikor találkozunk a suliba megöleljük egymást és egy jót beszélgetünk. Ez olyan boldogsággal tőlt el engem mindig, hogy megmagyarázni se tudom, annyira felemelő érzés. Éjszakákon át beszélgetünk, jókat nevetünk.

Mi kell még egy ilyen jó baráti kapcsolatba? -kérdezem én….

Kell ennél több? Vagy ennél kevesebb? -a válaszom igen, mindig lehet egy kapcsolatban több és kevesebb, ezt már megtanultam az évek során. De nem mindig azt jelenti, hogy ti egy szerelmes pár vagytok. Lehet két nagyon jó barát egy fiú és egy lány, még akkor is, ha ellent mond a ,,fiú lány barátságnak,,

Ám egy nap felcsillant a remény a boldogsághoz vezető út felé. A lány, akit egészen 5. osztálytól figyeltem és szerettem megjelent.

Negyedik fejezet | Kétségbeesés

Jöttek a kérdések, Szerelmes vagy még abba a lányba?,,

,,Arról a lányról szólnak a dolgok, akibe szerelmes vagyok?,,

,,Még mindig tetszik neked az a lány?,,

,,Ki is lehet az a lány?,,

Jöttek sorra a barátoktól a kérdések, mert nagyon nyilvánvaló volt a szeretetem iránta. Nem tudtam elrejteni az érzéseimet az emberek elől. Idővel rájöttem, hogy ez hosszú távon nem lesz jó így. De nem kellett volna elfojtani a bennem lévő érzéseket.

Ötödik fejezet | Szeretlek

Úgy döntöttem tiszta lapot öntök a pohátba és szerelmet vallok neki, újra, de most a körülmények jobbak voltak egy kicsit. Leírtam neki, hogy mit érzek és a végére csak annyit írtam:

,,Egy szó mint száz, szerelmes vagyok beléd, szeretlek,,

De megtörtént az, amitől valóban rettegtem. Elöntött a sírás, hiszen az a lány, akit szerettem, elmondta nekem az igazságot. Muszáj volt elfogadnom, hogy ő mást szeret, és ebbe nincs beleszólásom. Megértettem, hogy nekem is boldogságot jelent, ha boldognak látom őt.

Ez mindennél többet ér. Ő már mindent tudott.

Elhatároztam, hogy mellette állok, ha bármi történik, ha valaki megbántja. Elmondtam neki, hogy ő mindig is fontos lesz számomra!

Megfogadtam, hogy ha találkozunk, megölelem és mindent rendezünk. Barátok maradtunk, és úgy érzem, hogy a kapcsolatunk még erősebb lett, mint vártam, és ennek nagyon örülök.

VÉGSZÓ

Kedves olvasó! Ez a történet teljesen igaz story az én kis életemből. Ezek a történések mind megtörténtek és valósak.

Az ember egész életében keresi a szerelmet, de egy valaki lesz, aki az a bizonyos IGAZI lesz! Rájöttem ennyi év után, hogy nem volt hiába a szerelmem iránta, hiszen a baráti kapcsolatunk megerősödött és szorosabb lett. Van úgy, hogy néha le kell mondanunk valamiről, vagy valakiről más javára, így a helyes. Ez a történet nem egy tinédzser kis szerelmi életét meséli el, hanem hogy mit tanult belőle.

Ezzel a történettel lezárul egy fejezet, ami azt jelenti, hogy ez az utolsó történet, amit kiadok. Külön köszönet illeti a három állandó segítőmet és egyben nagyon jó barátomat, akik mindvégig segítettek nekem az elejétől a végéig:

Orosz Vivien, Aczél Lilla, Lénárt Dorina! 🥀

Számomra nagyon fontos, hogy azok is kivegyék a részüket a történetben, akik mindvégig segítettek nekem és megkértem azt a három embert, hogy írják le nekem azt az idézetet vagy szöveget, ami számukra sokat jelent!

Lénárt Dorina: "Minden azon múlik, hogy állsz hozzá!"

Aczél Lilla: ,,Minden, amin most keresztül mész, felkészít téged arra, hogy elérd a célod,,

Orosz Vivien: ,,Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észre venni azt, ami vár rád,,

Köszönöm minden olvasónak, akik olvasták a történeteket!

,,Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."