Az Igazi Szerelem | Szerelmünk lezárása

Az Igazi Szerelem III. | Szerelmünk lezárása

Harmadik felvonás - Első fejezet

Életveszélyben

Annak a lánynak a neve nem más mint…..

Miért is fontos, a neve, ha igazi szerelmet érzel iránta. Azt a szerelmet, amit az ember életében lehet, hogy csak egyszer tapasztalhat meg. Hát én meg tapasztaltam ezt az életérzést. Szerelmes voltam a lányba, de hiába más fiúval volt együtt, nem tudtam őt elengedni. Fájt beismernem az igazságot. De az élet közbeszólt. Úgy gondolta szenvedjek, úgy ítélte meg, hogy nem szenvedtem eleget a lány viszonzott szerelméért.

Egyik éjjel rosszul lettem. Senki sem tudta mi lehet a bajom, így a szüleim arra a döntésre jutottak, hogy muszáj lesz kivizsgáltatni. Meg is történtek a dolgok. Egy egész hét telt el és kiirattak a iskolából is, mert súlyos betegségem volt kialakulóban. Sajnos a szerelem nem talált meg, de úgy látszik máshol már szólítottak el. Vártam és vártam, de az esélyeim a betegség ellen nem voltak jók, sőt borzasztóak voltak, nem adtak sok időt nekem. Mikor elkezdődtek a kezelések egyre jobban azt éreztem, hogy mielőtt vége lenne mindennek el kéne mondanom a lánynak mindent. De nem voltam rá képes, így hagytam. Ám egy nap olyan hírt kaptam, hogy jobbak az esélyeim és fellélegezhetek egy kicsit.

Eltelt több mint egy év és meggyógyultam. Az iskolát még kerülnöm kellett több okból is, de magántanuló lettem.

Második fejezet - A titkos utalások

El teltek az évek és már jóval a 10. osztályt jártam, mikor megint találkoztam azzal a bizonyos lánnyal. Épp az iskolába találkoztuk, ugyan is ,,nyílt nap,, volt. Szépsége még mindig elragadó volt, mosolya akár a nap ragyogása. Ismét azt éreztem, hogy tennem kéne felé egy lépést, legalább megtudni, hogy van-e valakije.

De én most is tétováztam, egyszerűen féltem elmondani neki az érzéseimet. Nagyon nem is találkoztunk utána. Mindig láttam őt a közösségi oldalakon és követtem minden posztját, akárhova is tett ki valamit. Minden ismerősöm mondta, hogy felesleges, hagyjam, úgy sincs esélyem. A barátaim szájából ezeket hallani, rendesen fájdalmas volt hallani, de igazuk volt. Sajnos nem tudtam mit tenni, így hallgattam rájuk és megpróbáltam elfelejteni. Teltek a napok és egyre jobban közeledett egy ünnepség, ha lehet így emlegetni. A haverommal mentünk el rá, de el kell mondjam be is piáltunk, nem is kicsit. Ott azon a napon, azon az estén megismertem egy lányt. Nagyon szép, csinos lány volt és kiderült, hogy eddig egy suliba is jártunk. Nem tudom, hogy nem vettem észre eddig. Összebarátkoztunk és még aznap elmondtam neki, hogy tetszik nekem és elhívtam egy ,,randira,, ha lehet így nevezni. Ő igent mondott és én boldog is voltam. De nem gondoltam arra, hogy egy ilyen éjszakán bekövetkezhet az, amitől a legjobban féltem. Ő is ott volt azon az ünnepségen és találkoztunk is. Fura volt vele találkozni, nagyon is fura volt. Nem tudtam mit csinálja, vagy mit ne csináljak. Nem tudtam magamnak parancsolni, hiszen az ital már teljesen levett a lábamról. Telt az éjszaka és ott volt mind a két lány, akikbe első látásra beleszerettem. Már nem is tudom, hogy hány óra lehetett, mikor leültem a régi szerelmemhez beszélgetni. Az ital valamiért olyan dolgokat is kimondatott velem, amit nem akartam kimondani és így azt is elfecsegtem neki, hogy szerettem egy időben. De a reakciója elég meghökkentő volt. Megöleltük egymást és elbúcsúztunk egymástól.

Harmadik fejezet - Szerelem vagy barátság?

A régebbi szerelmem kikerült a látókörömből. Csoda, hogy eddig ennyi mindent megosztottam veletek. Az ünnepségen megismert lánnyal voltam elfoglalva. Elragadó volt, nem is tudom mi fogott meg benne igazán. Maga a személyisége, a kisugárzása, de főképp a természete. Elkezdtünk beszélgetni a mindennapokban, már az iskolában is. Órák közben, szünetekben. És egyre jobban azt éreztem, hogy ő való nekem. Nem is tudom miért, volt valami megmagyarázhatatlan dolog volt benne, amiről nem tudtam, hogy mi az. Egyre jobban megismertük egymást és én tényleg bizakodva álltam az egészhez. De ez nem így történt. Szerelmet vallottam neki, de ő azt mondta, maradjunk barátok. Elfogadtam a döntését, de mélyen legbelül rosszul éreztem magamat. Elmondok egy titkot nektek. Megkérdeztem magamtól, hogy velem van-e a hiba és én váltig állítottam, hogy igen. Tudni kell rólam, hogy nem voltam valami izmos testalkatú, de nagyon kövér se voltam. Elhatároztam, hogy adok magamra. Én, ha keresem az igazi szerelmet, nem a külsejét nézem meg először, hanem a belsőjét. Lehet a lány vékony, kövér, bármilyen lány, nem azt fogom megnézni, hogy hogyan is néz ki, hanem a belső érzéseket, érzelmeket, személyiségét és még sorolhatnám is. Megvontam magamtól, nagyon sok mindent, azért, hogy érjek is el valami haladást. Fogytam 8 kg. Úgy éreztem, hogy muszáj, mert a jelenlegi állapotomba nem kellek egyik lánynak sem. Sajnos nem magamtól híztam meg. Egészen 6. osztályig egy vékony fiú voltam, amíg a betegségemmel be nem kerültem a kórházba és azóta nem sikerült lefogyni.

Teltek a napok és meguntam az egészet, kizártam mindenkit az életemből, visszahúzódott lettem, nem álltam szóba nagyon senkivel már.

Ám egy nap felcsillant a remény a boldogsághoz vezető út felé. A lány, akit egészen 5. osztálytól figyeltem és szerettem megjelent.

Negyedik fejezet - Titkos üzenetek ( rövid fejezet )

Jöttek a kérdések ,,Szerelmes vagy még abba a lányba?,,

,,Arról a lányról szólnak a dolgok, akibe szerelmes vagyok?,,

,,Még mindig tetszik neked az a lány?,,

,,Ki is lehet az a lány?,,

Jöttek sorra a barátoktól a kérdések, mert nagyon nyilvánvaló volt a szeretetem iránta. Nem tudtam elrejteni az érzéseimet az emberek elől. Idővel rájöttem, hogy ez hosszú távon nem lesz jó így. De nem kellett volna elfojtani a bennem lévő érzéseket.

Ötödik fejezet - SZERETLEK ( befejező fejezet )

..El kell fogadnom, hogy ő nem lehet már az enyém,,

,,Sok lány van rajta kívül,,

,,Másé lesz a lány,,

,,Veszett ügy,,

Mások ezekkel illették ezt a ,,kapcsolatot,, de én bíztam benne és igazán reménykedtem, hogy nincs veszve az ügyünk, lehetünk boldogok együtt. Ám egy nap úgy éreztem készen állok arra, hogy színt valljak neki mégegyszer és ő had dönthesse el, hogy szeretni fog engem, mint a barátját, vagy mint a szerelmét. Így írtam neki és az utolsó sorokba csak annyit írtam:

,,Egy szó, mint száz, szerelmes vagyok beléd, szeretlek!"

De bekövetkezett az, amitől tényleg féltem. A sírás kerülgetett és már a könnyek elő is jöttek, hiszen az a lány mondta azt, amit, akit szerettem. De muszáj volt beletörődnöm, hogy ő mást szeret és ebbe nincs beleszólásom. Rájöttem, hogy nekem az is boldogságot nyújt, ha boldognak látom őt.

Ez mindennel felér. Ő már tudott mindent.

Mellette fogok állni, ha történik valami, ha valaki megbántja. Örülök, hogy megtudta, hogy ő MINDIG IS FONTOS LESZ A SZÁMOMRA!

Megfogadtam, hogy ha találkozni fogunk akkor megölelem és mindent helyre hozok. Barátok maradtunk és azt érzem, hogy még így is szorosabb lett a kapcsolatunk a vártnál és én ennek nagyon örülök.

VÉGSZÓ

Kedves olvasó! Ez a történet teljesen igaz story az én kis életemből. Ezek a történések mind megtörténtek és valósak.

Az ember egész életében keresi a szerelmet, de egy valaki lesz, aki az a bizonyos IGAZI lesz! Rájöttem ennyi év után, hogy nem volt hiába a szerelmem iránta, hiszen a baráti kapcsolatunk megerősödött és szorosabb lett. Van úgy, hogy néha le kell mondanunk valamiről, vagy valakiről más javára, így a helyes. Ez a történet nem egy tinédzser kis szerelmi életét meséli el, hanem hogy mit tanult belőle.

Ezzel az igazi történettel lezárul egy fejezet, ami azt jelenti, hogy ez az utolsó történet, amit kiadok. Külön köszönet illeti a három állandó segítőmet és egyben nagyon jó barátomat, akik mindvégig segítettek nekem az elejétől a végéig:

Orosz Vivien, Aczél Lilla, Lénárt Dorinai! 🥀

Számomra nagyon fontos, hogy valami érzelmet ki tudjak válltani az olvasókból és megkértem azt a három embert, akik nélkül, néha nem lett volna történet, hogy írják le nekem azt az idézetet vagy szöveget, ami számukra sokat jelent!

Lénárt Dorina: "Minden azon múlik, hogy állsz hozzá!"

Aczél Lilla: ,,Minden, amin most keresztül mész, felkészít téged arra, hogy elérd a célod,,

Orosz Vivien: ,,Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észre venni azt, ami vár rád,,

Köszönöm minden olvasónak, akik olvasták a történeteket!

,,Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."